Levél távoli barátomnak - önmagam okulására...

Hmmm...milyen jó fej vagy :) Köszönöm válaszaid, el kellene menned pszihomókusnak, komolyan :)) Külön jó, h. vastaggal kiszedted a soraid, így nem vesztem el a kesze-kusza gondolataim erdejében...mert hogy azóta még kesze-kuszább lett, vasárnap este levettek a zsaruk 30 rugóra (gyorshajtás), tegnap meg egy szórakozóhelyen kilopta valaki a táskámból a pénztárcám amiben benne volt az albérlet+rezsi pénz is (előtte vettem fel a bankból, h. majd ma befizetem...), újabb 80 rugó minusz...a büdös qrwa életbe... Terápias jelleggel jól kiüvöltöttem magam a flegma tulajjal (számon kértem a "biztonsági" rendszerüket, a helyiségben folyton ide-oda mászkáló teremfelügyelővel együtt) aki egy rendkivül ellenszenves, - már bocsánat - antagonista hülye picsa - szó szerint. Már volt apróbb nézetelterésem vele es akkor is jól lebasztam, persze semmire sem mentem vele. Képzeld el, vérnyogó hangon csak ennyit szólt az egészre: "- Nem érdekel..." - és egy vállrándítással elintézte az egészet és hátat fordított nekem (hahahahahaa...basszus mekkora tévedésben vagy, nem is tudod...) és az érthetően a munkáltatójuk pártját fogó pincérekkel és bartenderekkel, aztán hazamentem és bőgtem addig amíg el nem aludtam :( Nem a pénz miatt, bár nem tagadom anyagilag érzékenyen érint. Méghozzá kurvára. Egyszerűen a leembertelenedés és aljasság, az önző nemtörődömség miatt, h. nem érezheted jól magad még a barátaid között sem, mert figyelned kell ezerrel ki, mit és mikor csinál...a f*szom kivan már ettől (persze voltak ott ismeretlenek is bőven - fogalmam sincs ki és mikor tette - de a barátaimért tűzbe tenném a kezem). Ráadásul én kórosan feledékeny vagyok (nemtom hovatűnik ilyenkor a figyelmem, egyszerűen azt érzem, hogy nem a helyszínen vagyok hanem teljesen máshol feloldva lebegek, főleg ha iszom is, akkor irány a világűr :) és szarok nagy ívben mindenre), idén már elhagytam pénzt, sálat és sapkát, fontos papírokat, kulcsot, a buszon felejtettem az noteszem a kedvenc tollammal együtt és a csimborasszója mindennek a tavalyi kerékpárlopás volt (profi MTB, 150 rugó), ami szintén az én hibám volt (nem zártam le a bicajt mert úgy gondoltam, h. a hajnali, néptelen utcán senki sem fog avval törődni, h. jééé ott egy bicó, gyorsan lopjuk el...de így történt. Pár méterre egy széken ültem tőle, arra jött ill. szaladt v.ki, nekifutásból villámgyorsan felpattant rá és elhajtott vele - ez egészen elképesztő...persze, nem értem utol a rohadt kis férget :( ).
Remélem nem veszed zokon a kitörésemet, nehari ezért.
De tudod mi volt a legszebb a sztoriban? Az, h. hazafelé menet szembejött velem egy koldus és pénzt kért. Természetesen akkor még nem tudtam, h. nincs egy árva vasam se :) Majdnem mindig adok nekik és most ez "kifizetődött" mert kotorásztam a táskámban es azonnal láttam, nincs meg a tárcám így időben vissza tudtam még menni a helyszínre, hátha "ott hagytam"...hm. Szép.
Munkába jövet azon gondolkodtam, h. mivel tudom ilyenkor magamat - mikor már megtörtént a baj, mert előtte nagyon úgy látszik, képtelen vagyok - megvédeni. Hogy ne legyek letört, bosszús, kedveszegett. Rossz energiákat szülnek amelyek tudom, hogy lebetegítenek ha sokáig rágódom a problémán. Két dolog jutott eszembe. Az egyik, h. erőszakosan :) is, de megveszem az új kerékpáromat amit kinéztem, mert egészségesebbé, boldoggá és szabaddá tesz a bicajozás. Egyszerűen odavagyok érte, imádom ( többek között ezt gondolom róla, engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam :) :

http://feather-in-the-wind.blogspot.com/2006/10/tegna-pesti.html ).

A másik, meg hogy csak-azért-is szeretem az embereket, csak-azért-is átölelem a kibaszott világot, még ha ilyen rusnya és alattomos, útálni való helynek látszik akkor is, mert nem nekem van szükségem megértésre, türelemre és szeretetre hanem neki...

Köszönöm, h. "meghallgattál", jobban vagyok tőle.

Ölellek, puszi és vigyázz magadra! Jobban mint én :))