Ez egy tízéves kiskölyök (Erin, a Michigan állambeli Antrim County-ből) gondolata a zenéről. Szerintem csodálatos, önmagáért beszélő alkotás. Van rajta zongora, melyből a hang virággá és szivárvánnyá (a megismételhetetlenség és csoda, a színpompa és változatosság, az Élet és a káprázat ősi jelképei) fejlődik. El vagyok tőle ájulva és ragadtatva is, nézzétek: :)
1 megjegyzés:
Nekem az tetszik benne, hogy a zonora mint eszköz jelenik meg, a sarokban, a maga egyszerűségével, ám alaposan kidolgozva. A teret az "érzés" tölti ki, amit a hangok indukálnak a lelkében... A kép itt elmosódottabb, és színesebb.
Ilyenkor sajnálom, hogy nem mentem pszichológusnak, mert talán meg tudnám mondani, hogy leendő nagy zenész alkotását látjuk-e... :-)
Megjegyzés küldése