EGY

- ...fura kis kölyök vagy - dünnyögtem magam elé. Hol tanultál meg olvasni és számolni, hisz még csak alig múltál 4 esztendős? - öleltem át és szorítottam magamhoz a nagy könyvkupac tetején trónoló kisembert, aki ellentmondást nem tűrő hangon közölte: azonnal rakjam le, ne ölelgessem őt, mert nincs szüksége zavarodottságomban támadt "felnőttes" szeretetemre. Kifejtette, hogy mindig ezt csináljuk, ha nem értjük őt, felkapjuk, puszilgatjuk és gügyögünk hozzá mint egy kiskedvenchez, rosszabb esetben egy idiótához - pontosan ezekkel a szavakkal.
- Ne haragudj - mondtam megsemmisülve - igazad van, tényleg nem értelek.
- Akkor elmondom még egyszer, de figyelj rám! - felelte csillogó szemmel.
- Tudod, az úgy van, hogy megszorzol engem eggyel és megkapod anyut és aput - kezdte, de máris szavába vágtam.
- Én ezt nem értem. Hát ha magamat megszorzom eggyel akkor rajtam kívül senki mást nem kapok. Nem így van...? - kérdeztem értetlenkedve.
- Nem, de ne szakíts félbe légyszíves. A végén kérdezhetsz, csak hallgass meg! Szóval ha anyut, aput is megszorzod eggyel akkor megkapod a nagyiékat, őket megszorozva jönnek a dédiék, őket továbbszorozva pedig eljutunk egész addig amíg mindenki sorra nem kerül a családban. A családokat ha megszorzod eljutsz a városokig, az országokig, túl azon pedig látni fogod: az egész emberiség egy, a Földön lakó Egy-séget alkot. Ha tovább szorzod az összes embert aki valaha élt akkor rájössz, hogy a Föld túl kicsi ehhez így tovább mész és beszorzod a kozmosz összes bolygójával és már ott is vagy a felfogható Világ végén és ha ezt beszorzod eggyel akkor jönnek azok akiket nem foghatsz fel, mert nem csak a teremtett világ részei, hanem teremtői is, tudod ők azok akik segítenek neked dönteni, akik súgnak akik eljönnek este megnézni, betakarnak és mesélnek is, vigyáznak rád mikor lelépsz a járdáról, tudod, amikor itt olyan meleg - mutat mosolyogva piciny szívecskéjére (édes Istenem milyen szép vagy...) - ha őket, a jóakarókat is szorzod megkapod az ő jóakaróikat és így jutsz el a Romlatlan Menny szárnyas angyalaihoz...tudod, a Kerubok, Szeráfok, Trónusok és ha még mindig van merszed számolni - folytatta és nagy levegőt vett, úgy láttam előszőr - akkor eljutsz magához a számhoz, az Egyhez aki mint látod a Minden is egyben, a tökéletesség, a vég nélküliség maga a Teremtő...
- De vigyázz - figyelmeztetett -, csak eggyel szorozz, mindig csak eggyel, mert ha nem akkor rossz eredményt kapsz, hibás lesz a számításod és nem fog működni az Egész. Sikertelen, csalódott, bizonytalan leszel. Nem leszel Egész-séges, hanem mint oly sokan kételyek és bánat között élsz majd, kívül az Egyen. Boldogtalan leszel - mondta legörbülő szájjal.
Az enyém is legörbült. Idegesen rágtam a szám szélét és morzsolgattam az ujjaim. Szemeim mintha bepárásodtak volna, gondolataim messze elkalandoztak, nagyon messze jártam ahol sem hang sem kép, sem a múlt, sem a jelen nem ért utol, egy puszta gondolat voltam talán - csak akkor ocsúdtam fel, amikor ez a csöpp kis törpemaszat, ez a ragyogó, lánglelkű bölcs, meleg, puha kis golyó odahuppant hozzám, megcibálta pulóverem alját és egy gyűrött, használt papírzsebkendőt adott a kezembe. Most ő ölelt át, de igaziból. Ahogy csak a gyerekek tudnak.
- Érted már? - csilingelte kis hangján. EGY. Nincs más szám az Univerzumban! Na innen a matektudásom. Játszunk már végre lovacskásat?!
...