Mikor reggel
táskákba csomagolt szemmel
húsom görcsein
tagjaim sajgásán
nyelvem botlásán
felkelek
kidörzsölném arcod álmomból
de még mindig itt vagy
fantomlátlak
formába öntelek
tested vonalán követlek
követellek
szívlak a levegővel pedig e
szív lak már rég óta
jegyes az üressel,
a nélküledlenséggel
a sohával.