kedd, szeptember 05, 2006

In memoriam W.G.

Nagy a mi családunk. Miénk, zenészeké. Óhatatlanul elkövetkezik azonban a pillanat, ahogy megyünk bele az életbe, ahogy tapasztalunk, öregszünk, hogy egyszer csak valaki elkezdi. Sokszor imádkoztam Istenhez, hogy ne én legyek az első. De ne is az utolsó. Imám eddig meghallgattatott...Borzasztó dolog történt egy kedves barátommal. Ugyan, nem voltunk napi kapcsolatban és nem fejtettük meg együtt az Élet nagy dolgait. Maradtunk a szakmánál - de éppen elég is volt az. Figyelemmel követtük egymás karrierjét, jártunk a másik koncertjére. Örültünk a másik sikereinek. Nem rég kaptam tőle az új, még meg nem jelent lemezük demó anyagát. Megmondom őszintén, a stílus nem áll annyira közel hozzám, de a hangokon keresztül átjött személyisége, finom muzikalitása, érzékenysége és életszeretete, boldogsága-szenvedése, szenvedélye az iránt amit csinál. Gratuláltam neki, majd ittunk egy kávét.
Soha többé nem látom őt, bár tudom, teste csak az Élet látható része csupán és tudom, hogy az Egész, A Lényeg sokkal, de sokkal több ennél. Velünk marad hangod, mosolyod, tehetséged, a bőség amivel megajándékoztál minket - velünk marad, mert nekünk adtad. Minden egyes találkozáskor, minden egyes koncerteden. Mégis...bepótólhatatlan űrt hagytál magad után, fiatal barátom. Annyira fáj, hogy elmentél. Ilyen hirtelen... Tudjuk, hogy annyi viszontagság és nélkülözés, annyi küzdelem, félelem és kudarc, reményvesztettség után végre megtaláltad életed párját...Végre, megtaláltad a Boldogságot. És most kell itt hagynod. Ha van igazságtalanság, ha van értelmetlen dolog az Élettől akkor ez az...Felfoghatatlan. De egy dolog mégis vígasztal: Boldogan mentél el, barátom.
Gyászolunk, hiányolunk.
Szeretünk, követelünk.
Sose feledünk.
Tudjuk jól, a LÉLEK halhatatlan. Ez az igazi igazságtétel mind azért amit itt, földi játszóterünkön elszenvedünk. Mert igen, sajnos, itt létünk a küzdelemről szól.
Azt kívánom, ha újra születsz ott folytasd ahol most abbahagytad. Legyél boldog és tégy mindenkit azzá. Itt léted alatt is erre törekedtél.
Ölellek...

Nincsenek megjegyzések: