Bocsáss meg kedvesem
ne haragudj rám
kimondani sem merem
nem leszel arám
szememmel csupasszá
lelkemmel mezítelen vetkeztelek
vízesés válladon hajad zuhatagán
bőröd mézén csorgó
vágyaim kaleidoszkópján át
adtam rád szivárvány holnaputánt
Szívem guzsaján szőtt holdfátyolruhát
Nap elé vittelek
mert Annak hittelek
tenyeremből etetett
galamb, béke
szigetén voltál
harang, lélek
és fény, tánc és remény.
...
Emlékenyészet
mézédes nevetések
sóhajérintések kertjében
kerestük másikmagunk
most egyedül vagyunk
Te meg Én.
hétfő, augusztus 21, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
...mindig éreztelek,éreztük egymást:)
Egymáshoz tartozunk, mindig is fogunk...semmiért nem cserélném el ezt az érzést :)
hmmm....de jó:))Boldogság!Köszönöm:)
Megjegyzés küldése