A metrón ülök. Nézem a sok fáradt, szürke arcot. Senki sem mosolyog, senki sem néz ki "normálisan", mindenki gondterhelt arccal néz ki az ablakon (?), le a földre. Én sem mosolygok. Ha csak nem fejreállok és akkor az a lefelé görbülő kis ív felfelé áll. És akkor mosolygok és boldognak látszom majd...erőltetnem kell, hogy széthúzzam a szám (mintha fanyar citromba haraptam volna; szám szeglete aszalt gyümölcs töppedt héjára vagy fogatlan öregasszonyéra emlékeztet) - pontosan úgy nézhetek ki mint amikor gyerekkoromban anyám megkért: mosolyogj kisfiam, hogy szép legyél a képen! Nem értettem, hogy miért így minden korai fényképemen egy vékony vonal látszik szám helyén.
...
Nehéz idők járnak. Sorsformáló döntések előtt állok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
M, mint metró
M, mint madár
M, mint MOSOLY.
a metró.... sok minden színhelye, majdnem egyenlő azzal a "buszozás filozófiájával" amin únos-úntalan megremegek.
idézek, magamtól...
"Kétféle embert ismertem, életem folyamán. Azt, aki elmegy mellettem, és azt, aki olyan különösen érint meg, hogy ámulatomban, a kivágott fák gyökeret eresztenek. A metrón ülve jöttem rá, hogyan választhatom szét a két fajtát. Az előbbit úgy, ha megállok egy pillanatra, s a rohanó tömeg elhalad, utána mindig csend lesz. De ha azon kevés emberekre bukkanok, akiknek az arcába olyan titkos írással jelennek meg az üzenet-vonások, hogyha elhaladnak, tudom, mindaddig újra látom majd őket, míg meg nem fejtem, mit hordoznak egész lényükkel, egy életen át, a számomra."
van előzmény folytatás, ha "kiváncsivá tesz" vedd fel velem a kapcsolatot, /ilyenekre gondolok, hogy pl: e-mail, vagy msn :) /
madár....
a hátam mögött azon vitatkozott egy szavas és egy oroszlán hogy én milyen állat lennék?
A szarvas , aki jobban ismert, azt mondta , hogy madár....
mosoly....
"örömöm sokszorozódjék a te örömödben" /Weöres/
a boldogság a mosoly fertőz. Mindennek a titka a hozzáállás.
Nem is oylan régen, azon "huncudkodtam", hogy rámosolyogtam az utcán az emberekre /azokra, akikre eddig rá se nézem/ és vicces volt tapasztalni a reakciókat.
Van hogy visszakaptam, van hogy oylan gyorsan fordították el a tekintettet, hogy ekkora sebességet még enm tapasztaltam, volt hogy csak hülyének néztek, mások meg "mit mosolyog ez a fakutya".
De jó volt. Ki kell próbálni.
Mosolyt annyiszor elszalasztom, pedig a legnagyobb gyógyír a léleknek.
Ne haragudj a hosszúságért.
Csak annyira érzem saját magamat a te írásodban, hogy...
...annyira..
:)
jah és kívánom hogy jól dönts!
Iszonyatosan különleges vagy - remélem tudod és tisztában vagy vele :)
Nagyon jó tollad van, sokat olvastam tőled ma.
Egy-egy mondatodon megállok és el kezdek felfelé szállni mint a kémény füstje.
Előzményfolytatás...mindenképpen. Emiled?
Döntés: kösz a jókiwit! Talán most...
'jóvammá na'
hosimono@freemail.hu
:)
Megjegyzés küldése