dare

Olyan remek estém volt tegnap. Rengeteg jó ismerős, jó barát és nagyszerű muzsikus között töltöttem sok-sok órát. Miközben felem társasági része fürdött a kéjben, barátokkal zenélt, ölelkezett, röhögött és nyakló nélkül vedelte a sört, addig énmagam, valóm, a másik, a kicsi odabent ragadt és halálfélelmében azt se tudta hova legyen, mit csináljon. Csak gubbasztott, nehéz és értelmetlennek tűnő kérdéseken morfondírozott, szánt szándékkal, erőszakosan nem akarta jól érezni magát. Elegem lett belőle, ezért egészen addig ittam, amíg alkoholban fel nem oldottam. Atomjaira, ízekre, apró darabokra szedtem. Eltűnt. Azt hittem, békén hagy végre.
...
Lent a szobámban van egy fekete üzenőtábla. Reggelre tele volt firkálva, angolul.
- "Ok. Now tell me how deep do you dare to dig, ehhh? Tell me, fucker..."
Kettényíltam, két darabban vagyok. Legalább két darabban.