álom, világ

- "Nem hinném, hogy ezzel különösebben foglalkoznod kellene. Nézd...ha elmész az ócskapiacra nem gondolod, hogy igazi értéket találsz. A kacatok között keresgélsz és közben felértékelsz ezt-azt ami kirívóbb, színesebb, szemrevalóbb és kitűnik a többi közül pedig...ne feledd nem véletlenül került az oda. Viszont mégis - hangjában levegővételt követő cseppnyi nyomatékkal - ha valami tényleg értékeset találsz, amiről nem csak véled de az első pillanatban érzed is, hogy az meghőkölsz. Meghátrálsz mert a választás csodálatos kényszere elé állít: kifizeted az árát vagy sem. Lázasan el kezdesz kotorászni a zsebedben. Pont annyi van nálad. Alkudni kezdesz de közben rájössz, hogy akár a százszorosát is megadnád érte ezért abbahagyod és arra gondolsz hogyan tovább...jut-e holnap másra? De a pillanat tört része alatt már el is dőlt: ez nem is lehet kérdés".
Beleszívtam cigarettámba és két felsercenés között elgondolkoztam a hallottakon. Kicsit szégyenkeztem amiért mindig ilyen egyszerű példákon keresztül értette meg velem a dolgok lényegét, de sosem gondoltam tovább mint ami: azért tette, hogy átlássam, sikerüljön megértenem. Lássam azt ami van, csináljak vele valamit, tegyem magamévá, dolgozzam fel és lépjek túl rajta.
Nem volt nehéz párhuzamot vonni érzelmi életem és az imént elmondott dolgok között. Találtam valakit. Ott, ahol nem reméltem. Gondolkodás nélkül - ahogy Ő mondta - a pillanat tört része alatt...megtörtént.
- "Mindegy mi a vége, hidd el. Mert sosem az számít, mit érsz el. Ez nem matek... Mindig az számít amit közben átélsz, az számít amit érzel. Mert mindig, még egyszer mondom MINDIG az számít ami van. Azért, mert az a teremtett pillanat csúcsa, tökéletessége, megismételhetetlensége. Ott vagy, megérkeztél. A tiéd. Élvezd minden cseppjét mert amilyen hamar jött olyan gyorsan fog elillanni..."
Sosem hallottam szebb, tisztább, fényesebb és ennyire lényegretörő magyarázatot. Abban a pillanatban átjárt a szerenitás, a boldogság, a megtisztultság és a nehéz teher letételének biztos érzése. Minden világos volt, mindent megértettem. Hirtelen mint a monszun egyik pillanatról a másikra hangtalanul, patakokban kezdett folyni a könnyem. Ablaküveg, nyári zápor.
Mire felocsúdtam egyedül voltam. Ültem az ágyon és lassan leesett: álom volt az egész. Szép lassan ahogy felébredtem kíméletlenül és kérlelhetetlenül oly hirtelen ahogy jött kezdtek a szavak semmivé foszlani, elpárologni. Kétségbeesve rohantam tollért, papírért. Ami megmaradt azt leírtam de ahogy a gondolatok kezdtek a papíron formát ölteni képtelen voltam eldönteni mi a valóbb az álom, vagy a valóság. Most sem tudom csak azt, hogy mi a jobb...