Az a hallgatás, csendmeleg
amit vágytam megosztani veled
csak szemünkkel becézünk
szívünkkel mohón nézünk
az volna jó
az az ölelés, amivel ha kell
az egész világot szeretjük el
felcsapó lángok tetején
ölek lágy vizén merülünk
az volna jó
az volna jó, ha nem írkálnék lapra
mindeféle szánni való mafla,
értelmetlen kazlakba hányt
betűtalányt
az volna jó, ha nem papír fölött
árván, verstükörben
látnám magam
hanem kezedtől adott remegés
szívedből hömpölygő ár
Mindenséged
lenne itt velem
az volna jó...
az volna jó nekem
az volna jó neked.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem kellene több:
Költészetünk szünetében
előre tekinthetnénk
Meglátnánk.../valyon mit álmodhat?!/...
Visszafordulnánk, és
boldogan álmodhatnánk tovább...
De amíg nincs oltalom,
elveszve félek...
...a szobor ölelésétől.......
Nem tudom hogyan, de rátaláltál a blogomra. Mindig örülök ha valaki valami "rokont" talál egy részletemben. És annak meg mennyire ha bele is kommentel.
Jókat írsz. Érdekelnek. Kedvencek között lettél ezennel :)
Megjegyzés küldése