saját kötélidegem táncosa vagyok
minden reggel
a kelő Fénnyel arcomba ragyog
a borzongató gondolat, hogy
vajon végig megyek
vagy nem merek
és visszazuhanok oda
ahonnét vágyva vágytam kitörni
húsom fojtogató börtönéből
saram bűzéből
halálra gyötört félelmeim
tántorgásaim meredtségem
minden gyengeségem
- poklom elégett kapuzárán lógó
lakatra vert lényem -
ellenére tényleg végig megyek
sebeket ejtett
utamon mert szenvedélyesen
kutatom magam az Egyben
a kívül-belül Végtelenben.
Vagy sem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
sokat olvastalak itt. volt egy hely, ahol majdnem bőgtem, annyira szép volt és annyira ismerős. (utóbbi mindig durva, ha másvalakiben megpillantod a saját gondolataidat...különkösz:) mert azember önző.)
hopefully last time on earth ;)
már majdnem ismerlek. legalábbis megközelítőleg, mert van az emberben egy ilyen belső zug,amit a szépirodalmi alkotás, avagy "csak" írás megmutat, ami azéletben sokszormáshogy csapódik le...(most költő ismerőseimből és jómagamból indultam ki:) )
viszlát az én verseimnél ;) (már ha érdekel)
meg valaholvalamikor. :)
a titokzatos Sz.M.T.(J.)
:D
(nemisolyantitokzatos:) )
Ui: ez még nem a zaklatás, csak nem bírtam megállni, hogy ne írjak, hogy ittjártam, és jóvolt.
Ui2: rossz a space-billentyű
jajajajaaaajjjjjj.... :D:D:D
Megvagy :)
'merazelőbb csak a másik commentet olvastam.
...öööö...izé. Mégeccer: naon köszi!
És megnézlek én is mingyá ;)
:)
nincsmit. én kösz. :)
Megjegyzés küldése