péntek, október 27, 2006

Tegna pesti


- "...nem tudom eldönteni a testmozgás melyik formája egészségesebb: egy tornacipő- és seggszagú edzőteremben vasakat gyötörni, célzott gyakorlatokkal izomcsoportokat mozgatni, testformálni - közben persze stírölni - mert sokan ezért járnak oda -, hogy trendi majom legyek és kelljek a másik nemnek...vagy minden nap munkába menet és jövet, reggel és este kerékpárra ülve végigtekerjek a büdös, szmogos, közlekedésben ellehetetlenedett, adott esetben de inkább sokszor életveszélyes körúton de leszarom, mert minden egyes hajtást-tekerést-haladást-menést hihetetlenül élvezek, minden egyes pillanatot önkívületben - nem az örjöngősben, de azzal egy tőről fakadóan -, csodálkozásban szinte orgazmus szerű delíriumban töltök, amint a szél arcomon, a fény és a sok felgyorsult de még követhető mozgás, kép szememmel játszik, fülemen szeretett empéhármaim, de ha nem akkor fejemben mindig szól valami, mert az egész olyan mint a repülés, elszakadás a megszokottól a mindennapi tempótól, más időben és más síkon mozogsz...A kerékpározás a lélek világa, nem vitás. Érted már?" - magyarázta csillogó szemmel, arcán fény és kaján vigyor ült. Legalább húsz fogát láttam. Úgy éreztem átdöf szemeivel, de aztán gyorsan rájöttem: inkább beborít velük...
- "A fitneszt meg meghagyom - tisztelet a kevés kivételnek - az öntelt, szegény egoistáknak, akik azt hiszik ezzel majd boldogabbak, sikeresebbek vagy szebbek lesznek. Azt viszont el tudom dönteni, melyiket válasszam: naná, hogy a kerózást. Nem voltam elég világos...? Na mindegy. Mennem kell. Hívj ha van valami."
Azzal felállt, gyorsan kiitta poharát és a kocsmaajtón át kilépett az éjszakai fénybe. Nyomában fátyolos derengés, pálinkaszag és maró, savanyú cigarettafüst. Meg a szokásos döbbenet, a szinte fájó késéles hirtelenhiány, űr, a szám még nyitva mert mondani akarok valami okosat, befejezőt, értelmeset - persze mindezt teljesen fölöslegesen...Sóhajtok egy nagyot majd fizetek és lelépek.
Szeretem ezt a srácot.
Szeretem, mert önfejű, vak, ostoba és kiszámíthatatlan.
Szeretem, mert naív, gyermeki, tiszta és megrendíthetetlen.
Szeretem, mert éretlen és ugyan akkor, máskor meg nagyon is érett.
Szeretem, mert egy picit olyan mint én.
Szeretem, mert pontosan olyan mint én.
Belőlem van, vigyáz rám.
Ő az Őrangyalom.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem is kene egy ilyen orangyal...

kerecsen írta...

Van az, ne aggódj. Vigyáz rád, még ha nem is tudsz róla :) - és ez full komoly...