Maga

Itt is ott is
egyszerre mindkét
és minden helyen
világ közepén
önmagam szélén
magom keresem
leglényem mélyén
vagy éppen nem ott
mindig ahol éppen
kevéssé kérem
alig remélem
ezt a tökéletes pontot
mely porszemnél kisebb
de szűk rá a kozmosz
ezt a lüktető sohavég
pöttynyi tökélyt
ezt a meleget puhát
aki kérem-nemkérem ad rám
gondolatruhát
- fénybe mártottat -
testet öltet velem
aki vetkőzve öltöztet
elvesz és ezzel is ad
aki mindig változik
és mégis maga marad
nem ismer időt - ura annak
fuvall a széllel, símogat
égre Napszemet rak így üzen
éjre Holdtársat ad és hívogat
keresem, keresem önmagam
aki mindig változik - és mégis,
Maga marad.