Hiába nyittam zártam szemem, a kép
oly sokkolón
oly ijesztőn jött elém,
előbb fehér gyöngyök ökörnyálkocsányon
ragadós pókhálófonálon ereszkedtek alá
szélfúva csilingcsüngtek aztán
hirtelen szerteszűntek
egy illanás
mind miriád csillagcsillanat
dörzsölték szemem - éjbetáncolt fénybogarak
raja sokkolt, sikoltoztam, sok volt.
Felszakadt az űr vászna
a világló sok kis parázna
füstköddé válva
gomolygó táncra kelve
alakokat arcokat meszeltek.
Oly gyors volt az egész
nem segített éber józanész,
lobogóhajú szüzek, gonosz lények,
sosemvolt hadak, állatok
csörtettek át ágyamon
eltapostak felnyársaltak
széjjeltéptek a durva
sietős léptek,
majd az egész oly hirtelen
mint jött úgy tűnt el,
szobám közepén ébredtem fel
számban az édes vasíz vörösét
nyeltem és köptem
könnyeim bánatörömét
ettem és nyögtem.
...és könyörögtem.