Ma reggel láttam, majd hallottam ahogy a falevelek zenélnek. És teljesen biztos voltam benne, hogy nekem szól. Nem tudom, ki és miért tette, de annyira megérintett, hogy elsírtam magam...olyan gondviselős volt. Ezt a napot már semmi sem ronthatja el. Majd spórólok ebből, hogy jusson holnapra is. Meg holnaputánra is. Meg...meg...meg...mindenkorra és örökre is.