Nem tudom szóval mondani...
számról csak hullnak
a balga cserepek
szemeid dióaranyába fúrva
hallgatom leheleted
Ismerlek Kedves, már találkoztunk
Te meg én
didergő alkonyaim mákonyában
éneklő bíboréjszakáimban
hívtalak, szólítva becéztelek
párás álmaim mögül lopva,
félve, dajkálva megnéztelek
éreztem, egy nap majd
Holdad itt kering Napom körül
és tudtam, egy nap majd
udvarod koronámba kerül, hisz
egyszer már zengtünk,
fakadtunk együtt
Te meg én
csókjainkból mézet gyűjtve
holnapokból csokrot szedve
szeretve szerettünk
Te meg én
ismerem a mozdulatot, a fátylat
mit rászitálsz orcámra
ismerem szemed harmatát
ahogy szórod és fürösztöd vele
kalitkalelkemet
egyszer, nagyon régen
mikor csak az Isten volt az égen
egyszer megígértük egymásnak
majd a földkerek világnak
hogy eljövünk, újra
szeretni és magunk földreszórni
majd fényünkből fehér vitorlát szövünk, útra
kelünk vissza a Magasságos,
szárnyra kapott légbe
Te meg én
9 megjegyzés:
éltető ígéret... kívánom, hogy valósuljon meg! megérdemled kicsi Bird :)
köszönöm :)
te teremted - teremtetted - teremteni fogod magadat - BOLDOGOD
abszolút :))
Bird madar, ez a te tollad java, vagy honnan valo? Nagynon bejon.
Köszi Elwing, sajátok. Nagyon örülök ha tetszik - és ezt ki is nyilvánítod magadból - remek ember lehetsz :)
Minden szépet Neked,
bird
Írsz Te is...? Olvasnám :)
s én meg köszönöm :)
tiszta szívemből
Gyémántot is csak a mély rejt,
mint szíved mikor titkon reményt sejt.
Máté, a Mesterséges intelligenciából ( A.I. ) a kisfiú jutott eszembe.
János...szívemből szóltál :)
Egyik kedvenc eposzom. Köszönöm a kommented! Hosszú idő után jöttem a blogomra. Kicsit "elhanyagoltam" - zajos volt a nyár. remélem a Tiéd is ;)
Megjegyzés küldése