egy pillanatra láttál és láttalak

"- ...utcakövön az éjszaka"
(fogd meg a kezem,
nézz rám és ne menj még haza
sétálj most velem)

"- Látod, szívemben a város!"
(ereimben folysz,
csókod mézeskalács háza
dől rám, majd így szólsz)

"- Szeretem ahogy átölelsz..."
(derekad márvány,
kezem símogatod vele
vállamon állvány)

táska, nem gondolok másra,
képmasinára
támaszkodott szemmel nézlek
úgy szeretnélek
látni, egyszer. És mindenkor.
örökkévaló
éjszakámba, nappalomba
rakni, álmodni
ahogy mellettem bontod ki
önfeledt táncod
akár e pillangóreptű,
könnyű éjszaka.