Magammal I.

"...megengedhetem magamnak, hogy hibáim legyenek hisz ember vagyok. Szabad vagyok. Szenvedhetek és lehetek naív ha úgy akarom, mert naív gyermek vagyok s tisztaságomat csak így őrizhetem meg.
...nincs többé kétségem, akárki akármit mond: követnem kell az álmomat, mert csak így nézhetek szembe magammal. Megnyugodtam: felnövök és gyerek maradok. Szabadon." (Melian - köszönöm)

Lelki jóbarátom, lélek társam csodálatos gondolatai ezek. Nagyot merítkeztem belőlük - nagy szükségem volt rá. Néha nem várt helyről érkezik segítség. Néha csak úgy "véletlen", kószán megtalálnak bizonyos gondolatok és érzed, ahogy szinte leolvasszák a rádkövült, lelket rágó, testet nyomorgató viselhetetlen fájdalmat, oldást kapsz, a szó szoros értelmében megkönyebbülsz, fellélegzel majd megnyugszol. Valaki, valamikor mindig gondol ránk és szentül hiszem, a kellő pillanatban kézbesülnek gondolatajándékai.
Mostanában akarva-akaratlanul is de sokszor találkozom a bennem élő gyermekkel. Talán itt az idő, hogy konzekvens legyek és rávegyem magam: bízzak benne, higyjek neki mert senki sem érezheti tisztábban, engedheti olyan közel a dolgokat magukhoz mint a gyermeklélek. Olyan közel, hogy megérintse...Eljött az idő, hogy hátat fordítsak a múltnak, a sérelmeknek és visszatekintsek oda ahol még érintetlenül, előítéletek és félelmek roppant súlya nélkül szemléltem és fogadtam el a világot. Talán itt az idő, hogy a tapasztalást mint a tanulás és bölcssé válás elfogadott, jónak tartott és kizárólagosnak hitt tézisét újfent patikamérlegre tegyem és felülbíráljam: nem feltétlenül így működnek a dolgok, barátom...és igen itt az idő, hogy becsukjam a szívajtót, ablakszemeimre rolót eresszek, megkeressem lélekszobám rejtett villanykapcsolóját - és feloltsam azt. Felleljem gyermekmagam, feltegyem kérdéseim és megkapjam válaszaim. Hagyjam, hogy most az én fejem símogassa...
Nem bezárkózásról beszélek. Nem öncélú, önző, a világtól való elfordulásról. Nyitottságom megmarad, csak a belsőre fogok koncentrálni. Miért is tenném, hisz annyi szépet, értéket és maradandót kaptam kintről, az emberektől, az Életben történt dolgoktól. Csak a prioritást cserélem fel; ezentúl önmagam keresése majd megismerése, a belső értékek és szépségek felderítése lesz fontosabb. Mert hogy vannak, semmi kétség. Mindenkinek meg van, ehhez sem fér kétség. Az állhatatosság, a félelemnélküliség, tisztaság, nyílt és őszinte érdeklődés, a kételyek nélküli tiszta hit megtalálása - hogy csak éppen említsek pár dolgot. Mert ott vannak bennünk, ott porosodnak valahol lelkünk elhagyatott, félreeső könyvespolcán és arra várnak, hogy végre belépjünk, megkeressük és fellapozzuk őket.