csalnak el...

- gondolataimban utak baktatnak -

síneken zakatoló délelőttök
márványfedélre szórt álmok
tegnapok, holnapok és -utánok
között örlődök
izgalmában mint szorgos méh
arcomon mézet gyűjt a fény
szememben fák közül erdő integet
hegyekből csavart patak
ezüstbe forrt zuhatag
mind-mind mérfölkövem.

- gondolataimban utak baktatnak -

ajkamon dajkált nevekkel
uzsonnára csomagolt szerelmekkel
indulok, magamból itt-ott hagyom
falam, felem, félelmem -
mert egy reggel
az égre kúszó szemmel
délre megyek
ahol csillámokba,
szikrázó holnapokba oltom magam
hajamban a kapaszkodó arany
testemen a felfutó spirál
ahol kiszakítom majd és
égreírom felhőimám
mert ahogy az mindig is volt és lesz
folyton hívogató

- gondolataimban utak baktatnak -

és csalnak el...