- gondolataimban utak baktatnak -
síneken zakatoló délelőttök
márványfedélre szórt álmok
tegnapok, holnapok és -utánok
között örlődök
izgalmában mint szorgos méh
arcomon mézet gyűjt a fény
szememben fák közül erdő integet
hegyekből csavart patak
ezüstbe forrt zuhatag
mind-mind mérfölkövem.
- gondolataimban utak baktatnak -
ajkamon dajkált nevekkel
uzsonnára csomagolt szerelmekkel
indulok, magamból itt-ott hagyom
falam, felem, félelmem -
mert egy reggel
az égre kúszó szemmel
délre megyek
ahol csillámokba,
szikrázó holnapokba oltom magam
hajamban a kapaszkodó arany
testemen a felfutó spirál
ahol kiszakítom majd és
égreírom felhőimám
mert ahogy az mindig is volt és lesz
folyton hívogató
- gondolataimban utak baktatnak -
és csalnak el...
kedd, november 21, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
ezt is már korábban is olvastam.
..hümm-hümm. hát szeretnék felnőni idáig egyszer. ez most bók. tökjó vagy. :)
cs*m
Megjegyzés küldése