Sokáig elhittem, mert akartam
a város melyet szememmel takartam
apránként szépen kirág testemből
hát mit is vártam Budapestemtől
ostobán
mostohámtól
csak a napokban gondoltam végig
hogy ha kezem kinyújtom
hamarabb szökik az égig
mintsem hozzád érne
hogy ha majd egyszer elesek
és számmal kérek
vajon végignézed
amint hídjaid alatt
torkomon akadt sovány falatod
köpöm moslékszínű
szarszagú Dunádba
vagy egyszer tényleg
beengedsz végre
és hagyod
hogy aludjak
egy nagyot
és álmaim legyenek...