Reggel 5-kor végre hajótörést szenvedtem. Rendkívül kimerítő volt már a pesti éjszakai élet taván - mit taván, óceánján vitorlázni, már a szél sem fújt, a kelő nap már megint nyugatról támadott, csillagsapkám mélyen szemembehúzva vártam a nagy bummot ezt a nagyon mélyről jövő belső, folyamatosan erősödő, feszítő majd elernyesztő, sokkoló majd hirtelen megnyugvást hozó morajt; nevezhetném ezt akár elalvásnak is, de meglepő módon maga az alvás nem jött - csak az azt megelőző szinte kéjes szétfolyás, vérarany-vízesés, ködszerű tej-mámor. Órák hosszat ültem így és az ég egy adta világon semmi sem történt, pontosabban a semmi történt. Ültem, néztem. Képtelen voltam tagjaim megmozdítani - egy márványszobor mozdulatlanságával és súlyával órák hosszat ültem így. Soha, de soha életemben nem pihentem ilyen jót, soha nem voltam ennyire üres és mégis "élő", tele energiával...
Reggel 8-kor jöttem vissza - lementem tengerpartomra megnézni, mit sodort ki a víz. Nézzük csak: van itt egy körteformájú, kicsit nagy és puha de mindenképp nőies fenék fekete nadrágban, egy termetes trombita amit nem fújni kell, 7 korsó sör, jóbarátom öregapjának ágyaspálinkája - csak az íze kedvéért, mert feledhetetlen élmény akár csak beleszagolni abba - a végjátékban pedig gyógylikőr, ha jól látom az üres poharakat vagy 6, egy igéző és/de/vagy szomorú női szempár ahogy segítségkérőn és vágyakozón néz rám (később megtudtam, a párja szakított vele), egy törékeny lélek aki talán először éli át a megcsalatottság és elhagyatottság semmihez sem hasonlító édeskeser de mindenképp megalázó és fájó érzését, aki egy óra beszélgetés után átölel, puszit ad és örül, hogy találkozott velem (én nem különben), aki derekamra fonta vékony ujjait, finom kezét és hófehér, kemény, pattanásig feszült melleit nekem nyomta, később a kezembe is adta de oly gyengéden, a szex legkisebb jele nélkül; azt hiszem egyszerűen csak ott is akarta érezni a Szeretést, ezt a feloldást, ezt a szükség-lételemet, ezt a melegen doromboló, mosolygó, megváltó mélységmindenséget amit olyan jó volna, ha mondjuk boltban lehetne kapni:
- Csókolom, kérek egy kiflit, egy joghurtot 4 szelet párizsival, füstölt, pulyka...ja, és majdnem elfelejtettem kérek 20 dkg Szeretést, abból a múltkoriból ha lehet, mert az nagyon bejött, az nagyon finom volt és jól esett.
Partra került még néhány az esti viharban elázott ember, arcok félismerősen és egyáltalán nem, az ablakon lerohanó vízfolyás, amitől órákig képtelenség volt kilátni, volt ott még egy korsó sör és a búcsú Vilmos-pálinka, ez a betyár, kerítésszaggató jómagyar ital és a következő pillanatban a szakadó eső, kerékpáron át a Körúton, egy lokál ahová csak beköszöntünk - hiszen jól ismernek minket és hazaérkezés, mindez talán egy másodperc volt és jött, és jött és jött...a hajótörés.