Van ez az izé, ez a feneketlen kút...és van a kezemben ez a másik izé, amivel merítenem kéne. Szomjas vagyok, nagyon. De rövid a kezem. Nagyon. Meg kell várnom, amíg történik valami. De akár tehetek is érte. Beledobok egy kavicsot...nem, inkább egy követ. Vagy imádkozom felhőkért, viharért. A rosszért. Mert csak az hozhat most változást. Vagy egyszerűen beleugrok - de tudom: visszaút nincs...üvölthetek torkomszakadtából, senki nem fogja meghallani.